Színcseppek
Sárga
Tavaszi álom. Szellők ölén ringó,
Puha rétek andalító mámora,
Mesevilágban tündérek hona,
Elborult elmét tépő flamingó.
Piros
Spriccelő vér, csupa dinamika.
Haláltáncát járó nyíló-sebű bika.
Húsos-puha ajkak megránduló vágya,
Emberi gonoszság termékeny nászágya.
Zöld
Nyugodtság Lassan gördülő, fényes harmónia.
Élet-teljességünk boldog katarzisa.
Hullámzó fenyvesben rád boruló illat,
Szemed sugarával kacérkodó csillag.
Fehér
Szűzies. Rejtett tökéletessége elvész,
Mihelyt érintésed megérzi. Ha elmész,
Egekbe nyúló csúcsokon lelheted dobogva,
Vagy csendes kápolna padjain zokogva.
Fekete
Szomorú. Csendben elmenők
Emléke, életet remegtető temetők.
Titokzatos, hisz örök titkot leng körül,
Lehet bársonyos: neki senki sem örül.
Kék
Végtelen messzeség. Feléd idézi a nyári ég
Szélesen olvadó, gömbölyű ragyogását,
Csobbanó folyók, szelíd tavak, s nyüzsgő strandok vizét,
Tavaszi álmaink orgonavirág illatát, kacagását.
Lila
Fénylő irónia. Eltávolít, rideg.
Sejtelmeken lovagló istennő, kacér.
Láncolja tekinteted, de hideg.
Nem tudlak szeretni, bár legyek facér.